A kapitalizmus haldoklik – és mindannyian szocialisták leszünk

Thatcher egyszer azt mondta Gorbacsovnak, hogy mindannyian kapitalisták vagyunk. Akkoriban igaza volt. Tőkésnek lenni magában hordozta a vágyat, hogy birtokoljon egy otthont, másszon fel a poros társadalmi létrán és törje be az üvegmennyezetet. De most egy pillanathoz és egy olyan generációhoz tartozunk, ahol ehelyett kötelesség és szükség azt mondani, hogy mindannyian szocialisták vagyunk.



Érzi a forradalmat? A Harvard Egyetem által végzett közvélemény-kutatás szerint egyre több fiatal nem támogatja a kapitalizmust . A közvélemény-kutatás eredményei elégségesek ahhoz, hogy a Guardian bármelyik rovatvezetője intellektuálisan megdörzsölje magát: a 18-29 év közötti válaszadók 51 százaléka negatívan vélekedik a kapitalizmusról. Már hallom, ahogy Owen Jones és Laurie Penny izgatottan kopogtat. A Millenárisok megdöntik a kapitalizmust, véget vetnek a fanatizmusnak, és mindezt iPhone-jukon teszik majd egy független kávézóban, mert a Millenárisok szuper .





edw





Vitathatatlanul a közvélemény-kutatás a legújabb az úgynevezett millenniumi kultúráról szóló infantilizáló viták hosszú sorában. Időnként dicsérnek minket csúcstechnológiás vállalkozásunk miatt. Másoknál azt állítják, hogy munkaszégyenlős ingyenélők vagyunk, a szüleinkből élünk. A Guardian, amely különösen mélyen hajlamos a millennial szóra, több tucat cikket ír le arról, hogy tartósan elidegeníthetetlenül gazdaságilag elcseszett állapotunk van.





De az igazság mi vagyunk vannak fenntartás nélkül becsavart – a kapitalizmus a hibás. A kapitalizmus a profitéhes, antiszociális vállalati szörnyetegek, a munkanélküliség, az off-shore adóelkerülési rendszerek, a kaszinóbankolás, a gazdagok és szegények közötti embertelen egyenlőtlenségek, valamint a száraz, arctalan berendezkedési politika rendszerévé vált.



Nem sok okunk van megkérdőjelezni ennek a közvélemény-kutatásnak az eredményeit, bár ez sokkal komolyabb, mint a millenniumokról szóló egyenes vita. Bernie Sanders egész kampányát az Y-generáció társadalmi félelmei és gazdasági bizonytalanságai betonozták be: a munkanélküliség, a szemet gyönyörködtető adósság, a saját otthonunk birtoklásának eltűnő esélye. A társadalmi mobilitás alacsonyabb, mint az 1930-as években volt, az egekbe szökő londoni bérleti piac arra készteti a fiatal briteket, hogy Berlinben éljenek, és a munkahelyek automatizálása bekúszik amúgy is borús jövőnkbe.

Ezek a félelmek korábban az alsóbb osztályok tartalékai voltak. Valószínűleg azért kapnak most nagyobb lefedettséget, mert félnek a meglehetősen jómódú középosztálybeli gyerekektől is, akiknek az oktatás elhagyása után adósságba ütköznek – ez a mi büntetésünk az oktatás luxusáért. Maurice Glasman szavaival élve, a 2008/2009-es mentőcsomagok voltak a legnagyobb vagyon újraelosztása a szegényektől a gazdagok felé a brit történelemben.



A 99%, a nagy mosdatlanok, a mocskos plebek többé már nem a föld sója fehér munkásosztályok, akiket rozsdásodni hagynak és elpusztulnak a pusztuló, ipartalanított tanácsi birtokokon. A középosztály, a borongós jövőjű posztgraduálisoktól a részmunkaidős fogadómunkát végző egyedülálló anyákig, abba a szolgaságba süllyed, amelytől az óvilág el akarta távolítani őket. A munkahelyek automatizálása korábban csak a feldolgozóiparokat fenyegette; ma már túlnyomórészt a szolgáltatásgazdaságot fenyegeti. A középosztály fehérgalléros munkái a következő 30 éven belül valószínűleg elavulnak.

IMG_5006

A millenniumiak tehát joggal utálják a kapitalizmust: ez egy rituális megaláztatáson alapuló rendszer, amely arra kényszeríti az embereket, hogy grad-sémákba kezdjenek, hogy aláássák magukat annak a luxusnak, hogy életüket és értékes idejüket veszítsék el egy olyan munkában, amelyhez mindez szükséges.

Hacsak nem a banki tevékenységre fekteti a szemét, akkor el vagy tévedve. Tervezel tanítani? Jó szórakozást hozzá, mert letörik az egykor ennek az országnak a pedagógusait védő szabályozást. Orvos akarsz lenni? Élvezd a fizetéscsökkentést, a túlórák növekedését, a kiragadott cigarettaszüneteket. Követni szeretné álmait, és újságírás, zene vagy kreatív művészetek felé szeretne menni? Élvezze a nyaralást – mert nem fog dolgozni, nem fog fizetni, és nem is fog értékes hacsak nem borul le a kapitalizmus lábai elé.

A kapitalizmus a civilizáció rövidujjú, csúnya, dagadt és titulált elsőszülött fia, és kiesik a kegyéből. A civilizáció lánya, a szocializmus sokkal kedvesebb. Persze, egy kicsit hippi, és néha kissé káprázatos, de empatikus és nagylelkű. Azt kockáztatva, hogy kissé túlzásba viszi ezt a metaforát, hajlandó megvenni neked egy italt, amikor nehéz helyzetben vagy, és nem kér visszafizetést, készpénzzel, mint egy idősebb bátyja fattyúja.

A szocializmus az, amiben hihetünk: egy világ, ahol a szegényeknek nem kell meghalniuk a hidegszívű elidegenedéstől; egy világ, ahol az életeket megmentőket a társadalom megfizeti; egy olyan világ, ahol a víz, az energia és a tető a feje felett nem puszta eladandó áruk; egy olyan világot, ahol a gazdaságunkat tönkretevőkre tetemes pénzbírságot rónak ki, szemben egy millió font bónuszokkal. Ez egy olyan világ, amelyben hihetünk, ezért kell élnünk és meghalnunk.

Hölgyeim és uraim, minden meggyőződésű elvtárs: Könyörgöm, gyűlölje a kapitalizmust. Nincs vesztenivalód, csak az emberséged.